Tényleg hiányzik a Lánchíd oroszlánjainak nyelve?

Hogyan született a mítosz?

Érdekesség, hogy a történet nem a szobrok 1852-es átadása után közvetlenül, hanem jóval később, a 19. század végén és a 20. század elején kezdett el igazán széles körben elterjedni. A legenda kialakulásában három tényező játszott kulcsszerepet. Egyrészt a 19. század második felében a pesti polgárok – a mai kommentelők 19. századi elődeiként – előszeretettel kritizálták a köztéri műalkotásokat.

Másrészt a történet egy klasszikus népi motívumra épül: a vargainas figurája azt a naiv, mégis „igazságos” kívülállót képviseli, aki leleplezi a tanult, híres mesterembert. Végül a korabeli, egyre inkább bulvárosodó sajtó is ráerősített a történetre, hiszen egy elhivatott művész tragikus öngyilkossága sokkal jobban "eladta" a lapokat, mint a száraz anatómiai valóság.

A tények és az anatómia

A valóság azonban mást mutat: az oroszlánoknak igenis van nyelvük. Marschalkó János a kőoroszlánokat anatómiailag helyesen formázta meg. Mivel a nagymacskák nem lihegnek lógó nyelvvel, mint a kutyák, a nyelvük a fogak vonala mögött, a szájüreg mélyén fekszik. Ha valaki felmászna a talapzatra, és felülről benézne a nyitott kőkapcsok közé, világosan látná a kidolgozott nyelvet. A gyalogosok szemszögéből, lentről nézve azonban az alsó állkapocs egyszerűen kitakarja azt.

A szobrász valódi sorsa

A tragikus végkifejlet tehát csupán a városi folklór szüleménye. Marschalkó János nem lett öngyilkos; hosszú és sikeres életet élt, 1877-ben, 59 éves korában hunyt el természetes halállal. A "nyelvtelen" oroszlánok vádja egyfajta ironikus pesti viccként indult, amivel maga a szobrász is tisztában volt, hiszen a vizuális korlátok miatt lentről valóban nem látszik a részlet. A legendára és a kritikusokra ő maga is csak egy frappáns, pajkos mondattal reagált: „Adja Isten, hogy a feleségednek is olyan nyelve legyen, mint az én oroszlánjaimnak!"

A Lánchíd legendás őrzőinek ereje és méltósága ihlette azt a különleges, oroszlán motívumra épülő Budapest kollekciót is, amelyet a látogatók a Citadella és a Szabadság ajándékboltokban fedezhetnek fel.