Télbúcsúztató vagy törökűző? A mohácsi busójárás valódi eredete

A legnépszerűbb – 18. században keletkezett – helyi legenda szerint a busók a Mohács-szigeti mocsarakba menekült magyarok és sokácok (délszláv népcsoport) leszármazottai, akik ijesztő maszkokat öltöttek, és az éj leple alatt átkeltek a Dunán, hogy kiverjék a törököket a városból. Bár a történet hősies, a történelmi tények mást mutatnak. A török uralom idején Mohács lakossága jelentősen kicserélődött, a sokácok betelepülése pedig a török kiűzése utánra tehető.

Empirikus és néprajzi szempontból a busójárás egy télbúcsúztató, tavaszköszöntő, termékenységvarázsló pogány rítus. A hatalmas zaj (kereplők, ágyúlövés), a tűz (a tél koporsójának elégetése) és az ijesztő maszkok mind az ártó szellemek és a hideg elűzését szolgálták, melyet a betelepülő sokácok hoztak magukkal a Balkánról, majd a magyarországi közegben nyerte el mai, egyedülálló formáját.

Mára a busójárás nemcsak egy helyi rítus, hanem az ország egyik legnépszerűbb turisztikai programja lett, amelyet minden évben hatalmas érdeklődés közepette, hazai és külföldi látogatók tízezreinek részvételével rendeznek meg a farsangi időszak végén.

Bár a hagyományos busómaszkok kifejezetten ijesztőek, mi egy sokkal kedvesebb, szerethetőbb formában álmodtuk újra ezt a vibráló, életigenlő népszokást. Kollekciónk központi figurája egy mosolygós, barátságos busó, aki a hagyomány minden autentikus kiegészítőjét magán viseli: a jellegzetes kosszarvakat, a meleg bundát és a tüzet szimbolizáló kolompot.