Honderű, Bábel vagy Pestbuda? Így lett Budapest a magyar főváros neve

A legbefolyásosabb véleményformáló gróf Széchenyi István volt, aki már 1831-ben, a Világ című művében élesen kikelt a Pest-Buda elnevezés ellen. Érvelése szerint a „Pestbuda" hangzása nem elég előkelő, és nyelvtanilag sem szerencsés. Ő maga egy meglepő alternatívát javasolt: a Honderű nevet (a „hon" és a „derű" szavak összevonásából). Ez azonban gyorsan közröhej tárgyává vált, mivel a korban a francia volt a diplomácia nyelve, és a franciás kiejtés („honte des rues") durva fordításban „az utcák szégyenét" jelentette.

A korabeli sajtóban és az értelmiségi vitákban egészen elképesztő alternatívák is felmerültek: volt, aki az Etelvár, a Hunvár, a Bábel, vagy éppen az Ikervár nevet javasolta az új fővárosnak.

A végső döntést végül a praktikum és a jóhangzás hozta meg. Széchenyi javaslatára a Budapest forma kezdett elterjedni. Egyrészt azért, mert a mássalhangzó-torlódás (Pestbuda) helyett a Budapest sokkal dallamosabban ejthető a magyar nyelvben. Másrészt Buda történelmi prioritása – mint az ország ősi fővárosa és a királyi székhely – indokolta, hogy az első tagba kerüljön, míg az ország új gazdasági motorja, Pest, a másodikba.

Az egyesített, büszke főváros történelmi neve és öröksége köszön vissza abban az egyedi, oroszlános motívumra épülő Budapest kollekcióban is, amely már elérhető a Citadella és a Szabadság ajándékboltok kínálatában.