A Szabadság-szobor története

Kisfaludi Strobl Zsigmond 14 méter magas, pálmaágat magasba tartó nőalakját 1947-ben állították fel. Bár a művet gigantikus politikai nyomás alatt alkották meg, a művész egy teljesen hétköznapi, civil modellt választott hozzá. A történelmi feljegyzések szerint a szobrász a pesti utcán figyelt fel a magas, tiszta arcú és sportos alkatú Gaál Erzsébet röntgenasszisztensre, akit azonnal felkért a feladatra. A fiatal nőnek a műteremben heteken át, feszített és fárasztó pózban kellett állnia – a kezében tartott igazi pálmaág helyett sokszor csupán egy seprűnyelet vagy egy letört gallyat a magasba emelve.

Az eredeti koncepció és megrendelés szerint az alkotás Felszabadulási emlékmű volt, amely a Budapestet elfoglaló szovjet Vörös Hadseregnek állított emléket. A főalak alatt eredetileg egy 6 méteres, géppisztolyos szovjet katona bronzszobra állt, a talapzaton pedig cirill betűs felirat hirdette a "felszabadító szovjet hősök" dicsőségét.

Az 1989–1990-es rendszerváltás során felmerült a szobor lebontása is, hiszen egy elnyomó diktatúra szimbóluma volt. A város azonban bölcs döntést hozott: a szobrot megtisztították a rárakódott ideológiai rétegektől. A szovjet katona szobrát eltávolították (ma a Memento Parkban látható), a vörös csillagot és a cirill feliratokat leverték.

Az új, máig érvényes felirat a tényekre és a nemzeti emlékezetre fókuszál: "Mindazok emlékére, akik életüket áldozták Magyarország függetlenségéért, szabadságáért és boldogulásáért." A pálmaágas nőalak így vált egy ránk erőltetett politikai szimbólumból Budapest valódi, egyetemes szabadságot hirdető őrzőjévé.

A magyar főváros legikonikusabb szimbóluma, a pálmaágat magasba emelő, büszke nőalak adja a központi motívumát annak az egyedi Citadella kollekciónak is, amely már elérhető a Citadella és a Szabadság ajándékboltok kínálatában.