Citadella ajándékbolt
Szabadság ajándékbolt
Citadella kávézó
Kürtőskalács
Szabadság kávézó
Citadella Büfé
A Citadelláról északkeleti irányba tekintve a szem a Városliget fáiig fut, ahol a Vajdahunyad vára és a Hősök tere monumentális sziluettje dereng a távolban. 1896-ban Magyarország honfoglalásának ezeréves évfordulóját ünnepelte, és ez a jubileum olyan páratlan alkotási energiát szabadított fel, amely alapjaiban rajzolta át a pesti oldal kulturális térképét. A millennium nem pusztán történelmi visszatekintés volt, hanem egy magabiztos, ereje teljében lévő ország látványos önmeghatározása.
A Városligetben felépült Ezredéves Országos Kiállítás valódi világkiállítási pompával kápráztatta el a több millió látogatót: pavilonok százai mutatták be a magyar ipar, tudomány, mezőgazdaság és művészet legjavát. Ekkor született meg Alpár Ignác zseniális tervei alapján a Történelmi Épületcsoport – a mai Vajdahunyad vára –, amely a román, gótikus, reneszánsz és barokk magyar építészet legszebb stílusjegyeit gyúrta egyetlen harmonikus mesevilágba. Ugyanekkor indult meg a Műcsarnok és a Szépművészeti Múzeum építése, valamint a Hősök tere grandiózus szoborcsoportjának tervezése is, amelyek örökre a kultúra és a nemzeti emlékezet központjává avatták a Ligetet.
A kiállítás területe azonban messze nemcsak a tudományos és ipari haladásról szólt, hanem a felhőtlen, nagyvárosi szórakozás forradalmát is elhozta. A Liget szélén megnyílt a legendás „Ős-Budavára” mulatónegyed, amely a török hódoltság kori Buda utcáit, bazárjait és minaretjeit idézte meg hatalmas díszletvárosként. Kávéházak, zenés vendéglők, varieték és egzotikus látványosságok forgataga fogadta az estébe nyúlóan korzózó polgárokat, míg a tavon kivilágított csónakok és velencei gondolák ringatóztak – Pest ekkor tanulta meg igazán a modern éjszakai élet és az önfeledt szórakozás rituáléit.
Ez az eufórikus pezsgés kényszerítette ki a főváros infrastruktúrájának rohamos modernizációját is, hiszen az Ezredéves Kiállításra özönlő tömegeket zökkenőmentesen kellett eljuttatni a belvárosból a parkba. Ekkor épült meg rekordidő alatt a kontinens első földalatti vasútja az Andrássy út alatt, miközben a felszínen villamosvonalak hálózták be a várost, megnyílt a Ferenc József híd (a mai Szabadság híd), és a Nagykörút bérpalotáinak sora is ekkor nyerte el végső formáját. A millenniumi készülődés így nem egyetlen elszigetelt ünnepségsorozat maradt a ligeti fák alatt, hanem az a hatalmas katalizátor, amely néhány év leforgása alatt működő, lüktető világvárossá rázta össze Budapestet.
A millenniumi láz öröksége mindmáig elevenen él a város mindennapjaiban: a Citadelláról visszatekintve erre a korszakra tisztán látszik, hogy a 19. század végi Budapest nem félt nagyot álmodni, és az az optimizmus formálta olyanná, amilyennek ma szeretjük. Az egykori kiállítás pavilonjai ugyan nagyrészt eltűntek, de a Liget szelleme, a művészeti intézmények méltósága és a városépítők kérlelhetetlen hite máig ott lüktet a zöld lombok felett, fentről nézve pedig tökéletesen kirajzolódik az a történelmi ív, amely a magyar fővárost az európai kultúra élvonalába emelte.
